"Én vagyok az alfa..."

...és az ómega, a kezdet és a vég.
A szomjazónak ingyen adok inni
az élet forrásának a vízéből."
(Jel 21,6)

Bemutatjuk Varnyú Ildikó Baranya megyei Alfa-hangot (06 309 541 001)

     Ildikó 43 éves, Kalocsán született. Férjével, Nagy Istvánnal 3 igen kedves gyermeket nevelnek pécsi otthonukban. 1982-ben szerzett védőnői oklevelet Szegeden az OTKI EFI Védőnőképző Szakán, ettől kezdődően Nagydobszán dolgozott védőnőként. Első fia születése óta otthon van gyermekeivel. Jelenlegi főállású anyaság azonban nem jelenti azt, hogy Ildikó fölhagyott volna a szó legjobb értelmében vett védőnői tevékenységgel. Amint mondja, a magzatvédelmet fontos feladatnak tartja, ezért is vállal önkéntesként feladatokat az életvédelemmel is foglalkozó Forrás Alapítványnál és - lassan 4 éve - a válságterhességet viselő kismamák megsegítésére alakult Alfa Szövetségnél.
      István tősgyökeres pécsi - vagy ahogy ezen a tájon büszkélkedve mondják - "tüke", hiszen 1958-ban itt, a megyeszékhelyen született. Fontosnak tartja, amit egyébként azonnal érez is az otthonukba látogató ember, hogy Ildikóval, a feleségével, a Szent Mór Katolikus iskolába járó 12 éves Tamással, a 10 éves Eszterrel és a 7 éves Bencével szerető keresztény családot alkotnak. Az öttagú család jelen van a Székesegyházi Nagycsaládos Egyesületben, és 9 éve gazdagítják a Házas Hétvégés Lelkiség mozgalmát. István 1981-ben ugyan üzemmérnöki diplomát szerzett, de egyre jobban vonzotta a pedagógusi pálya, ezért 1987-ben tanári diplomát is szerzett. Fotós és diaporámás múltja után egy filmszerkesztői és rendezői tanfolyamon vett részt, amely szakmai háttérként szolgál jelenlegi karitatív alapítványi munkájához. 1991 óta ügyvezetője a FORRÁS Alapítványnak. Az alapítvány célja olyan videófilmek készítése és forgalmazása, melyek a fiatalok oktatásában, nevelésében felhasználható keresztény erkölcsi értékeket és életpéldákat mutatnak be. 1986-tól 10 éven át kollégiumi nevelőtanár, 1996 szeptemberétől pedig a pécsi Püspöki Énekiskola nevelőjeként dolgozott.

Varnyú Ildikó Baranya megyei Alfa-hang férjével, Nagy Istvánnal

     - A Püspöki Énekiskola száz éve azzal a céllal alakult, hogy művészi szolgálatával és egyházi kórusművekkel (Victoria, Hassler, Palestrina) járuljon hozzá a liturgia ünnepléséhez. Tudásomhoz mérten megpróbáltam a lehető legtöbbet segíteni a tanulók életének alakításában és értékeik kibontásában, hiszen nevelőként minden időmet - gyakran munkaidőn túl is - a gyerekek között töltöttem. Cserébe szeretetet és boldog gyermekarcokat kaptam viszonzásul. 1997. június elején a tanulókkal együtt megdöbbenve és fájó szívvel értesültünk, hogy az iskolát bezárták! Egy értékes iskola, melyet érthetetlen érdekek keserű gyümölcseként "abortáltak". Egy évszázados iskola, melyből mindössze 4 van Európában. Csak egy iskola...!? Családfenntartóként az utcára kerülve megtapasztaltam, milyen a munkanélküliek élete. "Munkátlan" időmben különféle tanfolyamokon, továbbképzéseken vettem részt. 1999-től vállalkozó, szabad szellemi foglalkozású lettem.
     A keserű pohár mellett is hiszem, hogy az emberekben a jót kell keresni s akkor minden javunkra válik. Ha ezt a poharat újra ki kellene inni, akkor is újra vállalnám ezt az évet. Hivatásom értelme és eddigi nevelői pályám legszebb időszaka volt. Úgy gondolom, hogy a gyerekek között töltött évek ébresztettek rá arra, hogy differenciált neveléssel és mérhetetlen nagy szeretettel lehet csak az értékkereső világ gyermekeit a felismert és örök értékek felé vezetni, mint ahogy azt tette például Bosco Szent János. Módszere Szent Pál szavaira támaszkodik, aki azt mondja: "A szeretet türelmes..., mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel." (I. Kor. 13.4-7). Boldog lennék, ha folytathatnám a tanári pályát. Hivatásomnak érzem az oktatást, a nevelést, a magzat- és gyermekvédelmet: ezért élek, ezért élünk.

Varnyú Ildikó Baranya megyei Alfa-hang (06 309 541 001) munkájának eredménye 1996. májusától 1999. decemberig

  • 1 magzati életkorú gyermek életének megtartása
  • 7 titkolt terhes gondozása annak érdekében, hogy a páciensek titokkényszerét tisztelve, a szülő nők személyiségi jogait megőrizve ne magányos és súlyos devianciával (újszülöttgyilkossággal, gyermekkereskedelemmel, elhanyagolással, stb) fenyegető körülmények között hozzák világra gyermeküket
  • 4 megtartott gyermek, akiket családjuk eredetileg örökbe "akart" volna adni,
  • 11 örökbeadás előkészítése, ahol a titkolt vagy mentális, szociális válságterhességet viselő anya nem tudta vállalni a gyermek fölnevelését, de akik közvetlenül szülés után nem gyermekvédelmi intézetbe, hanem szerető örökbefogadó családokhoz kerülhettek
  • 8 örökbefogadás előkészítése örökbefogadásra várakozó, meddő házaspárok felkészítésével
  • 12 anya-gyermek anyaotthoni elhelyezése különféle állami, egyházi vagy társadalmi szervezet által fenntartott intézményekben
  • 3 szociális, egészségügyi intézetből családokhoz történő kihelyezés
  • 495 telefonos ügyintézés, lelki, szociális gondok föloldását szolgáló tanácsadás
  • 57 kelengyeadomány (pelenka, babaápolási és élelmezési cikkek, ruhák, kiságy, babakocsi, stb. a gyermekük nevelését vállaló, szociálisan azonban hátrányos helyzetű anyáknak)
  • 5 szociális segély intézése nyilvánvaló anyagi gondok feloldására az állami vagy egyházi szociális és gyermekjóléti szolgálatok közreműködésével
  • 1 tudományos-szakmai és felvilágosító jellegű előadás

     Alfás esetekhez kapcsolódó fényképeket nézegetünk. Felidézünk néhány emlékezetes pillanatot az elmúlt közel 4 évből. Egy virágcsokros kislány fényképe mellé tették ezt a levelet, amit az örökbefogadó szülők írtak az előkészítési munkában résztvevő Ildikónak:
     "Nézd ezt a képet, és érezd azt a hálát, amivel tartozunk Nektek alfásoknak. Ő itt a mi kis 900 grammos pici lányunk egy évvel a pécsi utunk után. Egy keresztelővel egybekötött második születésnappal ünnepeltük az érkezését. Nemcsak hogy Ő a legszebb kislány a világon, de a gyönyörűsége mellett még okos is. Amellett nagyon szeret bennünket: bújik, szeret és harcol, ha kell, mint annak idején az életéért. Nem véletlen, hogy életben maradt, hisz Ő a mi jövőnk. Most újra van miért élnünk, mégpedig úgy, mint ahogy még soha. 25-30 éves álom vált vele valóra. Nekem így szép, ahogy történt,... Fogadd ezt a csokrot szeretetünk jeléül."
     - Az Alfa telefon csörgése mindig izgalommal és várakozással tölt el: vajon tudok-e segíteni? Még alig alakult meg a Szövetség, amikor befutott egy hívás. Bejelentkezésem után a vonal másik végén egy nő azt kérdezte: - Hová menjek, ha el akarom vetetni a gyerekemet? A kérdés szíven ütött. - Miért engem hívott fel? - kérdeztem. - Mert az észérvek az abortusz mellett szólnak, de nem vagyok biztos benne, hogy jó ez a döntés...
      Ekkor 6 hetes volt a magzata. Megtudtam, hogy öten laknak egy bizonytalan albérletben. Pécsett 3-4 gyerekkel albérletet találni szinte lehetetlen. A következő néhány évben esélyük sincs, hogy önálló lakáshoz jussanak. Az apa állása bizonytalan, keresete nagy részét elissza. Emiatt viszonyuk is megromlott. Sokat beszélgettünk magzatfejlődésről, gyereknevelésről, a másik elfogadásáról, pénzbeosztásról stb. Aztán eljött a kritikus 12. hét. Az anya úgy döntött: megtartja magzatát. Későbbi beszélgetéseink során megkérdeztem, hogy miért választott így?
     - Többnyire ilyesféléket vágtak a fejemhez: "minek szülöd meg a semmire", "5 perc alatt kikaparnak, és megoldódik a gondod", épeszű ember a mai világban nem szül 4. gyereket!" Ezekkel szemben úgy éreztem, már nem vagyok egyedül, mert rajtam kívül már neked is fontos a szívem alatt fejlődő kis élet.
     Ekkor döbbentem rá, hogy anyagi háttér nélkül, tehát szinte "ingyen", de megértéssel, szeretettel, együtt gondolkodva is lehet magzatot menteni. Azóta a kislány három éves lett, okos, egészséges, kedves gyermek, akinek együtt örülünk az édesanyjával. Ez az anyuka azóta összegyűjti és odaadja gyermekeinek kinőtt ruháját, hogy ezzel is könnyítse más rászoruló család életét, és közben reménykedik, hátha e segítség révén megszülethet egy baba. Segítsége nem volt hiába való, hisz hozzájárult ahhoz, hogy egy újszülött családjába hazakerülhessen. Egyszer egy állapotát titokban tartó szülés előtt álló anyuka hívott föl, hogy örökbe szeretné adni születendő gyermekét. Találkozásunkkor tájékoztattam, milyen szociális juttatásokra számíthat, felajánlottam, hogy összeállítom a kelengyéjét. Bíztattam is, hogy próbálja meg rendezni édesanyjával kapcsolatát, aminek következtében a lakáshelyzete is megoldódik. Néhány óra beszélgetés után babaholmival teli mózeskosárral a kezében, a gyereke iránt felébredt szeretettel - állapotát immár nem titkolva - indult haza. Másnap a kórházban gondozásba vették és a szükséges vizsgálatokat elvégezték. Mire megszült, az egész család örömmel várta haza mindkettőjüket.

     - Azért nem mindig ilyen eszményi ez az Alfás munka! - veti közbe István. - A múltkor például Ildi arra vett rá, hogy a kocsinkkal vigyünk el egy válságterhes várandós anyát egy vidéki anyaotthonba. Kaposvár környékén már akkora havazásba kerültünk, hogy jobbról és balról is árokba borult autók között csúszkoráltunk. Aztán egy héttel később, ahogy az anyát elhelyeztük, jön a hír, hogy bizony a mi kis gondozottunk kereket oldott.
     - Ez az ügy sem teljesen kudarc. - folytatja Ildikó. - Hiszen a kismama aztán hazament a falujába. Rokoni segítséggel hazavihette a gyermekét.
     - Emlékszem egy bizonyos "erdei manóra", akinek ügyében kissé talán túlzott késztetéssel bíztattalak: meg kell találnod az erdőben élő anyát...
     - Egy 16 éves anyuka szülés után értesített, hogy örökbe akarja adni újszülöttjét. A kórházba érve tájékoztattam őt az elérhető szociális ellátásokról és támogatási formákról, no meg arról, hogy mindezeken kívül gyermekével együtt el tudjuk őt helyezni anyaotthonban. Ő azonban mindezt visszautasította. Elmesélte, milyen is az élete. Kosárfonással, hulladék vas gyűjtésével tartották el magukat, télvíz idején a hideg patakban mosakodtak, mostak. Az erdő közepén egy sátorban éltek élettársával és néhány rokonával együtt. Neki ez a "szabad életmód", gondtalanság és az élettársa fontosabb volt, mint a gyereke, ezért az örökbeadás mellett döntött. Hamarosan kiderült, hogy már volt két szülése. Az első gyermeket 12-13 évesen hozta világra és nem indult liliomtiprás vádjával eljárás senki ellen. Ezzel a két gyerekkel sem tartja a kapcsolatot. Néhány nap múlva az anya elment a kórházból. Nagyon megijedtem, hogyan fogom megtalálni az erdőben. De szerencsére felhívott, és kérte, hogy segítsünk továbbra is a kórházban hagyott csecsemőjének örökbeadásában. Az örökbefogadó szülők szerény, 40 négyzetméteres lakásban laktak. Amikor azonban megjött a kislány, tiszteletére kibővítették a lakást, galériát is építettek, hogy kényelmesebben elférjenek. Az örökbefogadó szülőknek és nagyszülőknek a szemefénye lett a gyermek. Föl-föl hívnak, ha valami fontos történik velük: feláll a kicsi, vagy kibújik egy fogacskája. Ő a kis manó. - mutat Ildikó egy fényképet. A képről egy boldog cigány kislány mosolyog rám.
     - Mi hatott meg a legjobban?
     - Sosem fogom elfelejteni azt az örökbefogadó apát, aki mikor a kórházban kezébe adták a csöppséget, bizony könnyekre fakadt meghatódottságában, és a hosszú úton újra meg újra eleredtek a könnyei, valahányszor ránézett. Ez a házaspár meglehetősen jól mutatta az örökbefogadó párok általános pszichés problémáját, vagyis azt, hogy a gyermekéről lemondani kényszerülő biológiai szülő bánata nekik egy boldog állapot bekövetkeztét jelenti. A vér szerinti anya - miután aláírta a lemondó nyilatkozatát - még a gyámügy folyosóján utoljára megszoptatta a kisbabát, hogy az örökbefogadó párnak ne legyen gondja a hosszú út folyamán. Ezután könnytől csillogó szemmel, erőltetett mosollyal az arcán elment. Az ő problémája jellegzetesen szociális jellegű volt. Azt a konfliktushelyzetet kellett megoldania, hogy vagy megtartja a babát és akkor anyagilag ellehetetlenül a már meglévő 4 éves gyermekével együtt, vagy örökbe adja a "létszámon felüli" jövevényt.

     Beszélgetés közben egyszerre megcsörren Ildikóék telefonja. A vonal túloldalán egy alfás örökbefogadó szülő kérdi aggódva, mit csináljon most vasárnap, ha kislányának megfájdult a fülecskéje...

Lejegyezte ti

Ha a magzat súlyos teher, ne félj, hívd az Alfa-hangot!