Két történet két lányról - röviden

Két fiatal nő! Módfelett boldogok! Egyikőjük így tudatta a nagy eseményt üzenetében: Megszületett a kislányom, Évike! 2570 g. 47 cm. Egészséges, tündéri kisbaba! – A másikuk csak ujjongani tud, nem telik be örömmel: aranyos, szép kisfiam van! Boldog vagyok, hogy szoptathatom. Parányi kezével ujjamba csimpaszkodik, láthatom rám tekintő szemeit! Nem gondoltam, hogy ilyen nagy boldogság a gyermek.

Mi pedig boldogan felsóhajtunk: Mégis! Mégis megszülettek ezek a gyermekek! Mégis elhárult minden leküzdhetetlennek látszó akadály érkezésük elől. Mégis édesanyjuk szerető gondoskodásában nő fel Éva és Gergely. – Gyermekük világra jöttével e két fiatal nő anyává született!

Pár hónapja még kilátástalannak ítélték helyzetüket egymástól függetlenül, de egy időben mindketten: Egyik egyetemi hallgató Szegeden, a másik falun él. Gyermeket vártak, illetve nem várták. Bár meg se történt volna a gyermek fogantatása! Azt szeretnék, ha partnerük, a gyermek apja, ismét jönne, szeretne. Mert bizony a gyermek hírére mindkettőjük embere eltűnt. – És most ők itt állnak kétségbeesetten, társ nélkül: az egyetemistának a tanulmányait kell halasztania, talán végleg abbahagynia, a másiknak a pénztelenség meg szégyen a faluban. Indokolt tehát az abortusz! A terhesség megszakítása, a növekvő Élet szétszaggatása! Indokolt! – Vagy titokban szülni és azonnal örökbeadni? Megszabadulnak a bajtól, partnerük visszatér, élhetnek tovább úgy, mint azelőtt!

Mégis. Mégis mindkét fiatal nő megkeresi telefonon munkatársunkat. Az Alfa-hang meghallgatja őket. Aztán újra és újra keresik: mégis nem tudnának-e valahogy segíteni? – E két fiatal nőnek „anyaszíve” van! Nem könnyű lemondani a testükben és lelkükben növekvő Életről!

Az egyiknek babakelengyét, kiságyat, babakocsit, ruhaneműt, pelenkát adunk. – A másik anya kicsinyével Szegeden anyaotthonba költözik. Az első hetek után folytathatja tanulmányait: míg ő távol van, gondozónő látja el kislányát. Az apa végleg eltűnt. Szülei, testvérei és évfolyamtársai segítik. – A másik apa azonban asszonya mellé állt: Család vagyunk. El nem hagyom őket! – Íme, apa is született!

Anyaszívű anyák! E kisdedek megszülettek, nem tűntek el örökre a sötétségben. Mégis megszülettek!