A harmadik gyermek, Ferike története egészen más! Őt kétéves korában láttam először. Szüleivel és két kis nővérével ugyanoda utazott, ahová én: babatalálkozóra. Ők egy későbbi állomáson szálltak föl az autóbuszra, és előttem három üléssel foglaltak helyet: a kedvesen pöttyösarcú, sötétbőrű Terike, a hirtelenszőke apa öt-, négy- és kétéves gyermekeikkel.
Hosszan utaztunk. Ez a két ember, a szülők olyan szeretettel és olyan okosan bántak gyermekeikkel közben, azt gondoltam, ezt a bánásmódot tanítani kellene! – Egyébként életükben először utaztak „nyaralni” két és fél napra. A babatalálkozóra.
S hogy kerülnek ők ide? Hiszen mindhárom gyermek a saját szülöttük. – Igen szegény emberek. Az apa rokkantnyugdíjas. Albérletben élnek. Illetve éltek egy kisvárosban akkor két gyermekükkel. De jelentkezik a harmadik! És ez a kedves, de igen-igen szegény házaspár az Alfa Szövetséghez fordul: a szívük hasad meg, de a harmadik gyermeket nem engedik meg az albérletben. Nem, ők magzatukat meg nem ölik, el nem pusztítják, az életet meg nem tagadják tőle. Vérző szívvel átadják jobb sorban élőknek gyermeküket. Örökbeadják. Nincs más lehetőségük. Kérik segítségünket.
Munkatársunk felkutatott mindenféle lehetőséget, ami ilyen esetben igénybe vehető. A kisvárosban olcsó szociális bérlakást tudott kijárni a családnak. – Azután megszületett a gyermek: fiú, két kislány után. Segítségül babakelengyét, pelenkát, babakocsit, kiságyat, más babakellékeket, bútort, berendezési tárgyakat tudtunk adni. Mindent, ami szükséges. Mindent, amit mi is kaptunk támogatóinktól.
A babatalálkozó színes, vidám, sokrétű programsorozatát ökumenikus Istentisztelet, majd anyáknapi köszöntő zárja. Ferike is versecskét mond édesanyjának, vagyis mondana, de izgalmában nem jut eszébe a kezdő szó. Kis nővérei halkan figyelmeztetik, és már mondja is a pöttöm: Édesanyám, édesanyám, milyen nap is van ma… Huncut szeme egyet villan, édesanyjához fut. Mellettük az apa, a két kislány. – Gazdag szegények!
© Az írás szerzői jog védett, minden jog fenntartva Alfa Szövetség!