címmel nemrég életvédő dalpályázatott hirdetett meg Novák Előd országgyűlési képviselő úr. Az élet- és termékenységvédő ügyek mellett régóta elkötelezett honatyát az serkentette dalpályázat meghirdetésére, hogy a hazánkat dermesztő népesedési jégkorszak miatt tavaly minden eddiginél kevesebb gyermek születhetett meg valaha anyaországnak is nevezett hazánkban. E tragikus helyzet miatti szomorúságunkat nem enyhíti az sem, hogy világszerte a művi abortusz miatt elpusztított gyermekek száma jelent meg mint minden más betegséget megelőző, tehát vezető halálok. Meglehet, hogy ez a kimutatás jövőre alapjaiban változik, vagyis még tovább romlik a helyzet, ha a magzatgyermekek dehumanizálásával (értsd: az emberiség családjából történő kitagadásával) már nem jelenhetnek meg e picurka embertársainknak az elhalálozási adatai a népirtást eltitkolni szándékozó hatalomgyakorlók statisztikájában. A Sátán tehát megint „csak növeli, ki elfödi a bajt.”
A magzatgyermekekre szabadított gyilkolás az éves halálozások 52%-át jelenti, messze megelőzve a rákot (10 millió) és a dohányzást (6,2 millió). Egy katolikus tévécsatornát idén azzal vádoltak meg, hogy veszélyes és elfogult tájékoztatásával sérti a haladó gondolkodás alaptételeit. A francia egészségügyi miniszter az efféle “fundamentalista gondolkodás” visszaszorításának igényével indokolta, hogy az abortuszhoz (értsd: a magzatgyermekek meggyilkolásához) való jogot részesítsék alkotmányos védelemben, amit később meg is tettek.
A „demokrácia őshazájában”, vagyis az Egyesült Királyságban már azokat is pénzbüntetéssel sújtják, akik egy abortuszklinika előtt állva csak némán imádkoznak. Az USA államai hosszú évekig tartó börtönbüntetést róttak ki azokra, akik közterületen fohászkodtak a magzatgyermekek életéért. A népességfogyás heródesi hidegében vacogó Magyarországon azonban (egyelőre még) szabad az újságírónak valós adatokat is közölni, a zenészeknek pedig még szabad lelkesen énekelni is. Még lehet magasztalni a megfogant emberi, magzati életkorú életeket, és még szabad óriásplakátokon is hirdetni, hogy A gyermek áldás, mint ahogy azt sok ezer honfitársunk is láthatta a szintén Novák Előd által megrendelt és idén januárban és februárban megjelentetett, életfakasztó édesanyákat és édesapákat gyermekeikkel együtt ünneplő óriásplakátokon.
A Magyar Ugar fölött száguldó, kígyóként sziszegő szelekkel és családellenes megnyilatkozásokkal szemben szabad és lehet énekelni a magzatgyermekek első üzenetéről, a szívnek arról a zenéjéről is, mellyel már a hat hetesnél fejlettebb kisbaba sutyorgó, susogó, dibegő-dobogó hangján muzsikát küld az őt szemmel és füllel, szívvel és lélekkel figyelő szülőnek. És hogy miként értelmezzük ezt az üzenetet? Én valahogy úgy „fordítanám” babanyelvről a felnőtt beszédre, úgy ajánlanám a szívesen szólni, szívesen hallgatni és szívükkel látni is tudó honfitársaimnak, ahogy azt egykor József Attila írta: „Emeljétek föl szíveinket! Azé a szívünk, aki fölemeli!” A zeneszerzőktől és dalszerzőktől beérkezett 40 pályamunkát meghallgatva / végigolvasva úgy éreztem, hogy – bár a művészi színvonal tekintetében különböznek – ezek az alkotások kivétel nélkül a gyermekkel érkező áldás és az ebben rejlő nemzeti közjó elemi csodájának közös ihletével készültek. Az alábbiakban ízelítőként közre is adunk néhány pályamunkát. E művek meghallgatása során hozzám hasonlóan talán Önök is emelkedettebb lélekkel mondanak majd hálás köszönetet az Alkotónak, az alkotóknak és persze a pályázatot saját keresményéből fedező törvényhozónak is!
Jó érzés azt is tudni, hogy közben már épülget egy másfajta, téglából, gerendából és cserépből formálódó, szintén közjavunkat szolgáló, másféle csoda is. A Nemző-Teremtő Istennek és az Önöktől érkező támogatásoknak is köszönhetően napról napra egyre közelebb kerülünk egy jövő év eleji dátumhoz. Arra a napra gondolok, amikor alapítványunk egy Budapest környéki településen megnyithatja a magzatgyermekeikkel együtt hajléktalanul, éhesen, betegen és elhagyatva menekülő, helyzetüket ezért súlyosan terhesnek érző anyák első menedékházát. Bízunk benne, hogy ennek a szándékaink szerint néhány hónapon belül átadásra kerülő intézménynek a megnyitási ünnepségére Önöket is meghívhatjuk és Önöket is köszönthetjük. Éljük meg, ünnepeljük majd együtt ennek a több mint három évtizedes álomnak a jövő évi megvalósulását Szabó Dezső kissé átköltött intésével: minden magyar felelős minden magzatért!
Dr. Téglásy Imre, az Anya-Ország Alapítvány létrehozója
Legutóbbi hozzászólások