Ha valaki nem tudná, mitől lesz édes egy anya és vele együtt egy apa is, akkor ajánlom figyelmébe ezt a csodaszép vallomást, amiből mindez kiderül.

2018-ban az Alfa Szövetség segítségével fogadtuk örökbe a kisfiúnkat. Olyan szerencsések voltunk, hogy érkezését már 2 hónappal a várható születése előtt megtudtuk.  Dömösön, az évente megrendezett országos babatalálkozón találkoztam azzal a két anyukával, akik részletesen elmesélték, hogyan szoptatták örökbefogadott gyermeküket. Nagyon felvillanyozott ez a nagyszerű lehetőség. Úgy gondoltam, ha nekik sikerült, én is megpróbálom.

        Egy tapasztalt szoptatási tanácsadó sietett a segítségemre ahhoz, hogy beindítsam a tejelválasztást. (Schaffer Erzsébet, Böbe, IBCLC szoptatási tanácsadó, www.bobebaba.com) Az ő tanácsát megfogadva már a babánk várható születése előtt másfél hónappal neki is láttam a fejésnek.  Először naponta 3×10-15 percig fejtem mind a két mellemet, később egyre gyakrabban, naponta már 5-6 alkalommal.  És lássatok csodát: már a második nap megjelent egy pár csepp tej! Alig hittem a saját szememnek, az örömöm leírhatatlan volt.  Kb. egy hónap alatt naponta már 10 ml-t tudtam fejni. (Később pedig, amikor már szoptattam a babát, ez a mennyiség kb. napi 50 ml-ig nőtt.)  A fejés mellett szoptatós teát ittam, és egy olyan gyógyszert is szedtem, ami mellékhatásként fokozta a tejelválasztást.

        A szoptatási tanácsadó személyesen is eljött hozzám. Látogatása alkalmával egy játékbabán mutatta meg, hogyan kell tartani a babát szoptatás közben, hogyan kell a mellbimbót a szájába tenni. Mindez nagyon hasznos volt, mert amikor a gyermekünk megszületett, már pontosan tudtam, mit is kell tennem. Jelen lehettem a kisfiam születésénél, utána pedig megkaptuk őt az „arany óra” idejére. Ekkor már a férjem is bejöhetett a szülőszobára és ölébe vehette a babát.  Amikor a mellemre tettem a kicsit, és gyengéden, finoman szopni kezdett, az a hihetetlenül csodálatos érzés töltött el, hogy édesanya lettem.

        Persze otthon is folytattam a szoptatást. Mivel a saját tejem nem volt elég, több szoptatós anyától is szereztünk még anyatejet. Ezt a dajkaanyáktól származó tejet a mellre helyezett csecsemő tápszondával illetve a szoptanít elnevezésű készülékkel kapta meg.  Kezdetben ugyan bonyolultnak tűnt ez az eljárás, de néhány nap múlva könnyű rutinná vált, és a baba is hamar megszokta a kis csövecskét. A szoptatás elején mindig a saját tejemet itta, és csak akkor dugtam a csövecskét a szájába, amikor már a saját tejemet kiszívta.  

        Hivatalos úton hetente kétszer kaptunk anyatejet az Anyatejgyűjtő Állomástól. Egy ilyen adag azonban csak 1-2 etetést fedezett, így magánúton (ismeretségi körünkben és a közösségi média útján is) is kerestünk olyan anyukákat, akiknek sok tejük volt és tudtak belőle adni a mi a babánknak is. A közösségi médiában tett egyik felhívásunk nyomán aztán annyi felajánlás érkezett, hogy egy ember nagyságú mélyhűtő tele lett az anyatejjel, ami azután hónapokig kitartott. Egy év alatt összesen 40 édesanyától kaptunk tejet. Volt, akitől csak 1-2 litert, de volt, akitől folyamatosan hónapokon át nagyobb mennyiséget kaptunk. Megható volt a segítőkészségük. Mikor megtudták, hogy örökbe fogadtuk a kisfiunkat, általában nem is fogadtak el pénzt, így pelenkával és anyatejtároló zacskóval igyekeztünk viszonozni a kedvességüket.  A férjem úgy édesült meg, hogy ő maga is rendesen “kivette a részét a szoptatásból”. Beszerzett egy nagy mélyhűtőt, és rengeteget rohangált az anyatejért, több alkalommal még hosszú, vidéki utakat is vállalt, hogy elmenjen a babának szánt táplálékért. Külön hálás vagyok annak az ismerősünknek, aki hónapokon át rendületlen szorgalommal szállította nekünk vidékről az anyatejet, mert épp a szülei szomszédságában lakott egy kismama, akinek sok teje volt. Ezzel az összefogással sikerült elérnünk, hogy gyermekünk 11 hónapos koráig tisztán csak anyatejet kapott (6 hónapos kora után természetesen a hozzátáplálás mellett). Később, amikor már fogyóban volt az anyatej, tápszert és tehéntejet is adtunk az anyatej mellé, hogy ekként takarékoskodjunk vele és tovább kitartson. Így aztán egészen másfél éves koráig  anyatejjel tudtuk őt táplálni. A nagy tejfogyasztás bizony meg is látszott rajta. Két hónaposan már “fogyókúráznia kellett”, és a mai napig szinte kicsattan az egészségtől. 

        8 hónapos koráig sikerült szoptatnom a kisfiamat. A szoptatás mindkettőnknek nagyon sokat jelentett.  Nekem csodálatos érzés volt, hogy bár nem az én méhemben fogant és fejlődött, de a szoptatás bensőséges élményét mégis mindhárman át tudtuk élni. Valószínűleg ennek is szerepe van abban, hogy a kisfiúnk boldog, kiegyensúlyozott gyermek. 

Jelenleg kistestvérre várunk, őt is ugyanígy szeretném szoptatni. Neki is meg szeretnénk adni a szoptatásnak azt a mindannyiunkat megédesítő, bensőséges élményét, ami semmi mással nem pótolható. 

Krisztina, a saját tejével is megédesült anya

                                               (Közreadja: dr. Téglásy Imre)